Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paulo Coelho: A Zarándoklat / Egy mágus naplója

2009.04.02

Kép  

Coelho valóban olyan mint egy mágus.

Néhány évvel ezelőtt találkozhattam vele, hallgathattam szavait egy óriási teremben, ahová nem fértek be az őt látni és hallgatni akarók. Mindenki szerette volna megérinteni, a pillantásával az ő pillantását elkapni, könyveit dedikáltatni.

A szerény őszes brazil férfi aki ma már 62 éves, nyugodtan, csendesen szólt a tömeghez. Elmondta, hogy szülei mérnöknek szánták, de ő érezte, hogy nem ezért jött a földre, neki más a feladata.  Apja kétszer is ideggyógyintézetbe záratta, ahol sokkterápiát is kapott.   Később találkozott régi barátnőjével akit feleségül vett, és a mai napig együtt is élnek. Sokat utazott.   Részletesen mesélt testen kívüli élményeiről, látomásairól.    1986-ban elindult végigjárni a   Santiago de Compostelába   vezető  Szent Jakab zarándokutat Franciaország és Spanyolország között. Az út során ráébredt, hogy a

RENDKÍVÜLI  AZ  ÁTLAGEMBEREK ÚTJÁN  REJTEZIK .                                           

 

 

 Részlet a könyvből:        

"– El a csalárd kezekkel! Mert a Tradíció útja nem a kevés kiválasztott útja, hanem minden emberé! És az Erő, amelyről azt hiszed, birtokolod, semmit nem ér, mert az nem olyan Erő, amelyet másokkal megoszthatsz. Vissza kellett volna utasítanod a kardot, s ha így teszel, megkaptad volna, mert a szíved tiszta. Amitől tartottam, bekövetkezett: a döntő pillanatban elbotlottál, és elbuktál. És mert mohó vagy, újra útra kell kelned, hogy a kardodat megkeresd. És mert gőgös vagy, az egyszerű emberek között kell keresned. És mert a csodák bűvöletében élsz, nagyon meg kell küzdened azért, hogy visszanyerd azt, ami oly nagylelkűen felajánltatott neked.

 

 

A könyv olvasása közben meditációs gyakorlatokat végezhetünk:

 

A kék gömb szertartása (III. mágusmeditació)

Helyezkedj el kényelmesen, és lazíts. Próbálj nem gondolni semmire.

Érezd, hogy milyen jó dolog élni, hogy szereted az életet. Hagyd, hogy a szíved szabadnak, barátnak érezze magát, felülemelkedve s távol a téged érintő problémák kicsinyességétől. Halkan kezdj énekelni egy gyerekkori dalt. Képzeld el, hogy a szíved növekszik, betölti a szobát - aztán az egész házat - csillogó, erős kék fénnyel.

Amikor ehhez a ponthoz érsz, kezd érezni a szentek baráti jelenlétét, akikben gyerekkorodban bíztál. Észreveszed, hogy megjelennek, mindenfelől közelednek, mosolyognak, megerősítik az életbe vetett hited és bizalmad.

Képzeld el a közeledő szenteket, amint kezüket a fejedre teszik, s szeretet, békét és közösséget kívánnak a világgal. A szentek közösségét.

Amikor ez az érzés már eléggé intenzív, úgy érzed majd, hogy ez a kék fényáramlat, amely keresztülfolyik a testeden, be-ki akár egy csillogó folyó. Ez a kékség betölti először a házad, aztán a negyedet, a városod, országod, majd beburkolja az egész világot, mint egy hatalmas, kék gömb. Ez a legnagyobb szeretet megtestesülése, kívül esik a mindennapi csatározásokon, de megerősít téged, energiát és békét ad.

Tartsd a lehető leghosszabb ideig ezt a világot beburkoló fényt. A szíved nyitott, szeretet árad szét belőle. A gyakorlatnak ez a fázisa legalább öt percig tartson.

Most apránként, fokozatosan térj vissza az önkívületből a valóságba. A szentek a közeledben maradnak. A kék fény továbbra is beborítja a világot.

Ezt a szertartást egy vagy több társsal is lehet végezni, ha szükséges. Ebben az esetben fogjátok egymás kezét a gyakorlat alatt.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.